Dr.Kovács György

Dr. Kovács György – a biológiai tudományok kandidátusa

Életút

Budapesten született 1951. április 17-én. Édesanyja Székelyudvarhely, édesapja Mosonmagyaróvár környékéről származik. A budapesti Szent István Gimnáziumban, majd a Gödöllői Egyetem Mezőgazdaságtudományi karán (ma Szent István Egyetem) tanult. Tudományos pályája is ez utóbbi intézményhez kötődik: először a karotinoidok és A-vitamin metabolizmusával, majd több mint egy évtizeden át vadon élő állatok (mindenek előtt a mezeinyúl) populációökológiával foglakozik. Ennek a korszaknak az eredményei a kandidátusi értekezésében összegeződnek, mindemellett – első szerzőként – egy népszerűsítő tudományos könyvet is publikált (Kovács György-Heltay István: A mezeinyúl: ökológia, gazdálkodás, vadászat, 1985). Ebben az időszakban elsőként használta a rádió-telemetria eszközét vadon élő állatok (őz, mezeinyúl) mozgásának követésére Magyarországon. Kidolgozott egy post mortem kormeghatározási (csontszövettani vizsgálat) és egy termékenység-becslési (placenta-hegek vizsgálata) eljárást, amely becslési technikáknak a megbízhatóságát is tesztelte. Felállított egy hasznosítási modellt a Maximális Fenntartható Hozam (Maximum Sustainable Yield, MSY) elvére alapozva. Egy országos kiterjedésű vizsgálat vezetője volt 1989 és 1995 között a magyarországi nagyvad populációk létszámának légi becslésére. A témával kapcsolatban egy könyvet is megjelentetett szerzőtársával (Demeter András-Kovács György: Állatpopulációk sűrűségének és nagyságának becslése, Akadémiai Kiadó, 1991).

A Fővárosi Állat-és Növénykert főigazgató helyettese 1990-1994 között. Nevéhez fűződik a Budapesti Állatkert integrálása az európai állatkertek szövetségébe (EAZA), valamint a világ állatkertjeinek globális tenyészprogram-rendszerébe (International Species Information System, ISIS). Kezdeményezésére elindul az állatok “örökbefogadása” a Budapesti Állatkertben, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend. Konkrét elképzelése volt az akkor még nagyon elmaradott intézmény korszerűsítésére („Állatkert rácsok nélkül” program), de annak megvalósítására a Fővárosi Önkormányzattól nem Ő kapta meg a lehetőséget 1993-ban.

A Bős-Nagymarosi ügy jelenti szakmai pályájának harmadik szakaszát: 1994 októberétől vezető tudományos koordinátorként vett részt az 1993-ban a hágai Nemzetközi Bíróság elé került jogvita tudományos háttéranyagainak előkészítésében. Szakmai szervezője volt a Nemzetközi Bíróság magyarországi helyszíni látogatásának 1997 tavaszán. A Bíróság döntése után (1997. szeptember 25.) a nyilvánosan is szerepet kapott különutas tárgyalásokban (Nemcsók János vezetése alatt) nem vett részt, de 1998-tól továbbra is szakértőként segíti az akkori kormánybiztos (Dr.Székely László) és csapata munkáját 2002-ig. Egy újabb kormányváltást követően, 2004-ben felkérést kapott az akkor megalakult Bős-Nagymarosi Tárcaközi Bizottság irodájának vezetésére. Ebben az időszakban – 2004 tavasza és 2010 tavasza között – a Bizottság titkáraként tagja a kormányküldöttségnek, magyar-oldali vezetője egy szakmai munkacsoportnak, valamint 2007-től elnöke a magyar-szlovák közös Stratégiai Környezeti Vizsgálat (SEA) magyar oldali Irányító Testületének. Vezetése alatt készítette el egy nemzetközi munkacsoport azokat a magyar-oldali tanulmányokat, amelyekben a felek korábban megegyeztek (a szlovák munkacsoport – financiális okokra hivatkozva – bejelentette, hogy a saját részéről a tanulmányokat nem tudja elkészíteni), egyebek mellett egy részletes, tudományos alapossággal elkészített elemzést a szigetközi rehabilitáció lehetséges metódusairól (Feasibility Study:The Rehabilitation of the Szigetköz Reach of the Danube, February, 2010). A tanulmány – nem kormányjavaslatként, hanem munkacsoporti munkaanyagként – átadásra került a szlovák Irányító Testület elnökének elektronikus (!) formában. Az anyag átadását követő napon – a Népszabadságban megjelent, minden tényszerű alapot nélkülöző cikk nyomán – az akkori környezetvédelmi-és vízügyi miniszter (Szabó Imre) vizsgálatot rendelt el, s – a saját miniszteri pozícióját mentendő – a máig ismeretlen kezdeményezők oldalára állt, s ezzel kerékbe törte a folyamatban lévő magyar kezdeményezést, ami az akkor kedvezőnek mondható magyar pozíciót ismét visszavetette. Ezen eseménnyel kapcsolatos rehabilitációra csak 2016 tavaszán került sor, amikor Trócsányi László igazságügyi miniszter levélben kért elnézést Dr. Kovács Györgytől a hat évvel azelőtt történt események miatt, hangsúlyozva azt, hogy a fent említett tanulmány jelenleg is (2016) a tárgyalások meghatározó szakmai dokumentuma.